Sohasem gondoltam volna, hogy egy
találkozás így végződhet. Jobb, ha mindent a legelejéről kezdek. Lelkes
adrenalin függő vagyok. Szinte minden szabad délutánom a "pályán"
töltöm és a sport, amit űzök, az úgynevezett túlélőjáték. Ez hasonlít, a paintball-
hoz, csak itt nem festékgolyókkal lövöldözünk, és a fegyverek sem ugyanolyanok.
Ezek úgy néznek ki, mint az igaziak, de műanyag- úgynevezett BB golyókat lőnek
ki, de persze itt is tudsz néhány szép kék-zöld foltot szerezni. Ellentétben a
valódiakkal ezekbe több töltény fér, és könnyebb is lőni. A lényege egyszerű: öld meg az ellenséget, és
közben ne halj meg. Akit lelőttek, felteszi a kezét, és mihamarabb lesétál a
pályáról. Nem lehet megérinteni a másik fegyverét, és magát a fegyver
tulajdonosát sem. Általában 20-30 perces egy kör. Lényegében ezt bárki
játszhatja, kortól és nemtől függetlenül. Nem rendelkezem tragikus múlttal.
Persze történt ez-az, amiért olyan vagyok amilyen. Mint például általános
iskola alsó tagozatában. Volt egy lány az osztályban, Lily, akit a fiúk folyton
piszkáltak.
-
Taylor,
kérlek, segíts! Azok a fiúk nem hagynak békén.
-
Már ezerszer
megmondtam, hogy nem akarok újra bajba keveredni. Mindig ez van, ha hősködni
próbálok. - kicsit ridegnek tűnök, ugye? Mi mást tehettem volna? Mindig engem
szidnak le, ha verekedéssel próbálok segíteni másokon. Volt már rá példa.
Az egyik szünetben az iskola udvarán
sétálgattam egyedül, mikor észrevettem Lily-t és néhány felsőbb éves fiút.
Kicsit közelebb mentem:
-
Tudod,
kicsit le vagyunk égve… Igazán megdobhatnál pár dolcsival. Tudjuk, hogy te nem
is költesz semmire.
-
Nem! Nem
akarom. - hüppögött
Rögtön beindult az igazságérzetem,
és teljes erőmből nekik rontottam. Az egyik fiút megütöttem, a többi elfutott.
Nem mintha meg tudtam volna verni mindet, de jól esett látni, hogy még ha csak
a meglepettségtől is, de elfutottak.
-
Hát mégis
segítettél? Köszönöm! – törölte ki a könnyeket a szeméből.
-
Nem tehettem
mást. Legközelebb ne kerülj ilyen helyzetbe! – mondtam egy bíztató mosollyal azt sugallva, hogy már minden rendben
van.
Persze ezután, az eset után is én
kaptam büntetést, de Lily vallomásával, csak két hét iskola utáni takarítást
kaptam. A bűntársam is gyakran besegített a lelkiismeret furdalása miatt.
Ilyenkor sokat beszélgettünk, és az idő folyamán elég jóban lettünk. Elkezdődött a gimnázium is. A szüleim
kiköltöztek külföldre az apám új munkahelye miatt, és mivel nem tudok nagyon
más idegen nyelven, én itt maradtam, hogy befejezzem az iskolát. Egyedül
laktam, így nem igényeltem a régi nagy házunkat, ezért elköltöztem egy kisebb
társasházba, ahol mindössze három szomszédommal éltem együtt. Olyan kicsik a
lakások, hogy bizonyára mind egyedül élnek. Az iskolában minden rendben ment. A
jegyeim jók voltak, és barátom is volt ellentétben az általános iskolával. Lily,
ugyanabba a gimnáziumba jött, mint én, úgyhogy nem úsztam meg a néha idegesítő,
de szerethető tulajdonságai nélkül. Kilencedikes létemre én lettem a diákelnök,
és próbáltam minél több igazságot szolgáltatni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése